Elérkezett a szülinapom, amely egyben Alain (ex-Alain) névnapja is.
Napok óta ólálkodik bennem a kisördög, és azt sugdossa, sőt az utóbbi napokban azt ordibálja, hogy „köszöntsd fel! Köszöntsd fel!”
Az eszem pedig megint hiába dübörög, hogy semmi értelme, a lelkem továbbra is erősebb, és valamiért olyan érzés kerülgetett, hogy örülni fog neki, és picit mosolyog majd, miközben olvassa...
Írtam egy kis vicces-vidám-kedves verset, nem kesergőst, nem visszasíróst, csupán a névnapjára felköszöntőset.
Kozmetikáztam, faragtam, tupiroztam, hogy megfelelő csomagolása legyen,majd kitöröltem, újra írtam, újra zsűriztem, tanakodtam, hogy mi legyen, küldjem-e vagy sem, aztán ezt még úgy 3x eljátszottam, majd megnyomtam a SEND gombot….
Aztán csak váááááártam, és vááááártam… órákon keresztül… egyre sivárabb hangulatban, egyre inkább belesüppedve a csalódottság érzésébe.
Ez most megint nem jött be.
Opciók:
- Meg se kapta (én marha, nem elküldtem még egyszer, biztos ami biztos alapon?!) Pfffff… :(
- Megkapta, elolvasta, de nyomta is azzal a lendülettel a „delete”-t miközben arra gondolt: „ez már megint mit akar, és minek, hiszen megmondtam, hogy itt a vége, fusson véle”
- Megkapta, tetszett is neki, de mivel pasi, és elszánt, és kemény, mint a kő, sőt, mint a gyémánt… és egyszer már nemet mondott, hát inkább válaszra se méltat, értsek a szóból, azaz a szótlanságból. Na igen, a nem válaszolás is egyfajta válasz, tudhatnám.
Az én szülinapom viszont ezzel el is baltázta kellőképpen, de legalábbis jó nagy árnyékot vetít rá. Pedig örülnöm kellene, hiszen más körökben örülnek nekem, és szeretve vagyok, és boldognak kellene lennem. Mégis fáj odabent. Nagyon. Mert így olyan, mintha az a néhány szép hét is feledésbe merülne, kitörlődött volna, és már semmit sem jelentene. A múltat is megsemmisítve.
Pedig egy „Köszönöm”-mel is beértem volna, és az pont az a fajta rövid válasz, amiből szintén értek, és nem írok rá többet semmit. De mégis jobb, mint a semmi. Persze, lehet, hogy ezt csak a női agyam gondolja így, és a pasik homlok-egyenest ellenkezőleg vélekednek erről.
De ezt már sose fogom megtudni.
Nem így szándékoztam eltölteni a mai napot, de persze magamnak csináltam.
Happy Birthday Mrs. Spero!
