No de Ki Nyer Ma?
A józan ész, vagy a kevésbé józan, de erősen érző lélek?
Magam is meg tudom lepni. Sőt, felháborítom magam. Pontosabban éppen a fent írtak szerint, a józan eszem kiabál a lelkemmel. Ugyanis valami olyasmit érez, amit magam is elítéltem azelőtt, hogy belepottyantam ebbe a helyzetbe.De ez már az okozat. Az ok az „Ab ovo” bejegyzésben már kifejtésre került valamelyest.
Az érzés pedig jött, sőt, berobbant, váratlanul, hívatlanul. És azóta is itt sündörög bennem. Alapvetően az a fajta vagyok, aki roppant hűséges, tizenévig rá se néztem a páromon kívül másra, és nem is hiányzott rajta kívül senki, és semmi. Nem a szex vezérel, hanem az érzések, amit a lelkem diktál.
Mivel eddig nem volt ezzel problémám, most teljesen új volt számomra ez a felismerés, és helyzet. Mindig is távol állt tőlem, hogy családos emberek életét felforgassam, vagy akár csak nős férfivel kezdjek. Mégis megtörtént.
Bevallom, teljes mértékben az én hibámból. Pontosabban, én alakítottam így, én akartam. Mert ahogy említettem, váratlanul, engem is meglepve lopakodott be a lelkembe a – ki kell, hogy mondjam – szerelmes érzés valaki iránt, aki iránt nem lett volna szabad.
Baráti levelezésnek indult, és heteken-hónapokon keresztül az is volt. Igazán jó baráti kapcsolatnak kezdtem érezni. Az a fajta, amikor az ember szívesen megosztja a dolgait a másikkal. Egy olyan másikkal, aki igazán jó lelkű, kedves, értelmes, segítőkész és önzetlen, életrevaló, talpraesett, aki manapság fehér hollónak számít.
Úgy éreztem, hogy sok a közös vonás, hasonlóan gondolkodunk, még az írási stílusunk is hasonló volt, a humorunk is, az értékrendünk is. Szóval, mintha már sokkal régebb óta ismernénk egymást.
Aztán egyszer csak olyan irányt vettek az érzéseim, amikre már nem tudtam ráfogni, hogy pusztán baráti érzelmek vezérelnek. Kezdett hiányozni a levelezés. Ha pár nap üresjárat adódott, levélmentesen, elszontyolodtam. Ha levél érkezett, tüzijátékot szórt a szívem örömében. A sorok között megbújva pedig úgy éreztem, hogy a levelezőtárs is kicsit lelkesebb, mint azelőtt, felfedezni véltem kétértelmű mondatokat, amik akár félre is érthetőek. Hangot adtam ugyan az örömömnek, de csak óvatosan.
Majd hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy már nem csak levelezünk, hanem telefonszámot is cseréltünk,és egy másfél órás telefonálás után nem igazán tudtam azzal hitegetni magam, hogy ez még mindig csak baráti kapcsolat. Ott motoszkált az a fura bizsergős érzés, ami a gyomromba is beköltözött! Utolért, hiába is hessegettem másfelé, ragaszkodott az én gyomromhoz, az én lelkemhez. Még 1 telefonbeszélgetés zajlott nagyjából barátian, de a végére már ott is árulkodó jelek lettek, amik inkább a mérleg másik serpenyőjét nehezítették, a szerelemét.
Begyorsultak az események, már nem csak levelezés zajlott, hanem smsek, telefonálások, és a gyakoriságuk is viharos gyorsasággal emelkedett...
